Utah Állam, Park City 1825. A világ első "Whiskey Fesztiválja", ami annyit tesz, hogy az évente megrendezésre kerülő városi vásáron a környék telepesei a cserekereskedelem kapcsán megismerkedtek a helyi whiskey áldásos hatásaival. A lőpor, a fegyverek és a húsárú mellett a whiskey volt a legkelendőbb portéka a városban. Az ital jó híre a környező államokból (Idaho, Wyoming, Colorado) is odacsábította a szesz elkötelezett híveit. A legkeményebb hegyi emberek voltak, csak a legkitartóbbak maradtak meg e vidéken, hiszen a telek legalább annyira keménynek bizonyultak, mint ők maguk. A kis családi lepárlók gombamód szaporodtak, a Colorado-ból érkező hegyi patakok kristálytiszta alapot biztosítottak a főzéshez. A hegyi mezők pedig végeláthatatlanul termelték a rozst, a kukoricát és az árpát. Az utolsó ismert lepárló megnyitása 1870-re tehető Park City-ben. A polgárháború után az ezüstbányászat kezdett előre törni, átvette vezető szerepét a szeszfőzéstől. Az iparosodással együtt járt a városok növekedése, már nem csak a Saloon-ok voltak a város közösségi találkozóhelyei. Aztán a szesztilalom adott mélyütést a legális főzésnek, mígnem 1933-ban Utah Állam kormányzójának szavazatával vált véglegessé, hogy eltörölhetik azt az Egyesült Államok területén. Máig büszkék arra, hogy ők döntötték el a mérleg nyelvét pozitív irányba.
2004-ben egy új család költözött a városba, David Perkins és felesége, Jane. Biokémikusként dolgoztak, élték a tudósok mindennapi életét, ám nagyon szerették az amerikai történelmet és a whiskey-ket. A Maker's Mark-nál tett látogatásuk alatt pattant ki a szikra David fejéből, hogy ezek a folyamatok az ő biokémikusi gyakorlatával teljesen lekövethetők és ellenőrizhetők. Hazamentek a túráról és azonnal a városi levéltárba vetették magukat, a hely whiskey-történelmét tanulmányozandó. Két évvel később, 2006-ban megnyitotta kapuit a High West Distillery, 1870 óta a "legfrissebb" lepárlónyitás az államban. David közben a Vadnyugat hangulatát is megszerette, így elkezdődött a régi városi Saloon és vegyesbolt rekonstrukciója. És azóta töretlen a sikersztori, gyönyörűséges italok születnek az USA legmagasabban fekvő lepárlójában, ahova a sípályákról akár lécen is betérhetnek a síelők átmelegedni.
Az elismerések szép sorjában érkeztek, 2011-ben Amerika vezető szaklapja, a Whisky Advocate az "Év feltörekvő lepárlójának" választotta a High Westet. 2015-ben Wanship-ben megnyitották az új, turisták fogadására is alkalmas lepárlójukat. Elképesztő hangulatú minden egységük, mintha tényleg visszarepülnénk a Vadnyugatra. Csodálatos ételek és italok várnak minket a Saloon-ban is, varázslatos hely, annyi szent!
David Perkins nem csak megálmodta a helyet és újra "megnyitotta" a Vadnyugat kapuit, hanem alkotó elme lévén folyamatosan kísérletezi ki az új italokat. Jelen dolgozatunk tárgya, a Double Rye! is az ő fejéből pattant ki, hiszen a 2006-os lepárlások óta folyamatosan kóstolja hordóból a whiskey-ket. Nagyon tetszett neki már fiatalon is a Rye fűszeressége, azonban harapósságát valahogy csillapítania kellett. Mivel idősebb párlata nem volt, így szövetséget kötött a Barton Distillery-vel és vásárolt tőlük 16 éves Rye-t. Így a saját 2-3 évig érlelt rozswhiskey-jét blendeli a Barton 16 évesével, így születik meg a Double Rye! Az újító szándék megkérdőjelezhetetlen, a sztori remek, nézzük hát a whiskeyt!
High West Distillery - Double Rye!
Szín: Gazdag borostyánszín, a 16 éves újhordós érlelés megtette hatását.
Illat: Elképesztően gazdag és sokrétű! Menta, érett pirosbogyós gyümölcsök, vanília, fahéj, dió, reszelt étcsokoládé, dohánylevél.
Íz: Mély és gazdag, komoly rétegekkel. Aszalt szilva, fekete áfonya, méz és csokoládé, friss és érett egyszerre.
Lecsengés: Édes, karamelles búcsú. A utah-i hóvihart magunk mögött hagyva vacsorázunk egy jót, majd elnyúlunk a kandalló előtt és élvezzük az életet. A Remingtont nagy kedvvel tisztogatjuk, a szivar is kifejezetten jól esik a vacsora után.