Köszöntök mindenkit!
Könnyed kalandozásra hívok mindenkit a Whisky csodálatos világába. A téma igen hálás, hiszen ki ne szeretne új ízeket, új kultúrákat megismerni. Azonban a Whisky teljes figyelmet kér és követel magának. Nem az a típusú ital, amit félvállról vehetünk. Biztosan sokan vagytok, akik próbálták megszeretni a Whiskyt, ám minden jószándékú próbálkozás ellenére a kísérlet kudarcba fulladt. "Túl alkoholos, túl füstös, túl erős, nem értem mit szeretnek benne" - és ehhez hasonló negatív érzelmek bontakoztak ki az első kóstolás alkalmával. Nos igen, kell egy bizonyos érettség, nyitottság az élet vízének megértésére. Ne a "whisky-cola" alapanyagát lássuk benne, hanem akarjuk megismerni ezt a több évszázados kultúrát. A jelszó: a fokozatosság. Ne azonnal Islay tőzegfüstös bódulatán keresztül kezdjük a szálak felgöngyölítését, hiszen azokhoz a komplex, harcias, ellentmondást nem tűrő Whiskykhez már kell egy kis előképzettség, kell hozzájuk "olvasószemüveg".
Javaslatom szerint nyugodt szívvel kezdjük az ismerkedést a különféle gyümölcs vagy méz aromájú amerikai Whiskykkel. Abszolút nem szentségtörés, sőt Amerikában komoly kultúra épült a Whisky könnyedebb arca köré. Alacsonyabb alkoholtartalma, negédes karaktere könnyen megközelíthetővé teszi, utána már csak egy ugrás a Blended Whiskyk és a Single Malt Whiskyk világa. A Jack Daniel's Tennesse Honey a legjobb "szoktató-ital", de almaleves aromáival a Jim Beam Apple is említhető. Kiváló koktél alapanyagok is egyben. Pár szem jégkockával könnyed ismerkedés a stílussal. Ami a boroknál az Irsai Olivér vagy a Rosé, az a Whisky világában az ízesített kategória. A kezdők, ismerkedők itala. Nem mellékesen kiváló ital egy délutáni szivar mellé is!
A következő lépcső szerintem a Bourbon Whiskyk (Whiskey) világa. Sokkal barátságosabbak, "fogyasztóbarátabbak" (kezdetben) a skót Whiskynél. Semmi füst, semmi tőzeg (persze azért akadnak füstös amerikai Whiskyk is), csak a hordóból származó vaníliás, kókuszos, édes hangulat. Könnyen megszeretteti magát, jó ivású és gömbölyű. Nekem nagyon hasonlatos az újvilági borok illatához (vagy akár erősen pörkölt hordót használó európai és magyar borokéhoz is), hiszen a hordó majdhogynem ugyanaz, méretét és égetettségét tekintve. A legkézenfekvőbb a Jack Daniel's és a Jim Beam világa. Könnyen beszerezhetők, könnyen értelmezhetők. Személy szerint nagyon kedvelem a magasabb kategóriájú Bourbon-t is, mint a Blanton's vagy a Bulleit. A Woodford Reserve kifejezetten a kedvencem, de említhetném a Maker's Mark-ot, a Buffalo Trace-t vagy a Four Roses-t is.
A japán Whiskyk szintén lenyűgözőek. Mérnöki precizitás jellemzi, a Nikka Whisky a világ minden bárjában jól csengő név. Valahol a két világ (Amerika és Skócia) között állnak, azonban minőségük megkérdőjelezhetetlen. A Skóciában és az Egyesült Államokban megszerzett tudást tökélyre fejlesztették a távol-keleti országban.
Kanada alapvetően a skót bevándorlók nyomán indult el (gondoljunk csak Nova Scotia-ra), azonban főleg a Crown Royal-nak köszönhetően stílusában a Bourbon nyomvonalán halad. Képesek egészen kiváló minőségű, remekül iható, ugyanakkor tartalmas Whiskyket készíteni.
Skócia pedig maga a bölcső, mindennek a kezdete. Habár sok ír bizonygatja, hogy a Whisky igazi szülőhelye Írország, azért a világon a Whisky = Skócia. Többszáz lepárló, rengeteg stílus bizonyítja, hogy a skótok remekül főzik az élet vizét. Tapasztalatom szerint ahány hely, ahány tájegység, annyi stílus. Szerencsénkre mindig akad új felfedeznivaló, hiszen a termőhely (boros szakszóval a "terroir") és a készítési mód itt is meghatározó. Sosem fogunk két lepárlótól ugyanolyan Whiskyt kóstolni. Hasonlót lehet, de tökéletesen ugyanolyat soha. Hatalmas különbségek vannak a Lowland-i, vagy az Islay-i, vagy éppen a Highland-i Whiskyk között.
Írország, a WhiskEy hazája. Elsősorban azért írják másképpen, hogy megkülönböztessék magukat skót konkurenseiktől. Korábban az a nézet is elterjedt, hogy a gyenge minőségű skót Whiskyvel szemben ők kiváló minőségű ír Whiskeyt kínáltak a piacokon. Az amerikai bevándorlás idején rengeteg ír talált új hazára, így a Bourbon (Kentucky) és Tennessee vidékein legelterjedtebb a Whiskey elnevezés. Az ír Whiskey általában lágyabb, kevésbé vagy egyáltalán nem füstös vonalvezetésű, könnyen befogadható ital. Leginkább a Jameson az elterjedt márka, ám a mélységek inkább a Tyrconell vagy a Teeling lepárlóknál található.
Ezek a különbözőségek adják az élet vizének egyediségét, megunhatatlan változatosságát. Ezért érzek minden új kóstolást új kalandnak, új felfedezésnek. Hiszen a termőtáj jellegzetessége, az emberek milyensége a Whiskyben is tükröződik.
Sláinte Mhath!
