Skócia whiskytörténelme a világ történelmével nagyon hasonlatos. Lepárlók nyitottak és zártak a világ aktuális gazdasági állapotának megfelelően. A virágzó korszakokat nagy hanyatlások követték, nagy történelmű műhelyek helyét újak vették át, vagy éppen elvesztek a múlt ködében. Mindenesetre, hogy egy lepárlót négyszer élesszenek újjá, az még a whisky hazájában sem mindennapos. A Glenglassaugh történetesen negyedik korszakát éli.

A Skócia észak-keleti csücskében, a Felföld és Speyside határán álló lepárló 1875-ben nyitotta meg kapuit. A James Moir ezredes által indított vállalkozás Portsoy városkához tartozik, a gyönyörű Sandend-öbölben a tengerparton várta s várja sorsa alakulását. Az ezredes halála után két unokaöccse (Alexander és William Morrisons) vette át a gyárat, az igényeknek megfelelően bővítve kapacitását. Sajnos a családi vonal hamar megszakadt az egyik unokaöccs halálával, ugyanis a másik eladta a céget a Highland Distilleriesnek 1892-ben. A whiskyipar sötét időszaka a Glenglassaugh-t is elérte, az üzemet 1907-ben bezárták. 1922-ben egy rövid időre újra indul a malátázás, de csak bérmunkákat végeznek. A II. világháború idején a brit haditengerészet használta a lepárlót, remekül lehetett onnan irányítani a keleti partvonalat. Az 1950-es évek végére világszerte fellendült a blended whiskyk fogyasztása, így lekerült a lakat a lepárlóról, és némi modernizálás után 1960-ban újra főzték a szeszt a tengerparton. Azonban a Glenglassaugh sokszor túl karakteresnek bizonyult a házasításokhoz, kevés fogyott a készletekből, így 1986-ban újra lakat került az évszázados kapukra. 2007-ben újra kisütött a nap az öböl felett, hiszen egy holland befektetői csoport nagy álmokat szövögetett. Teljes felújítás következett, mígnem 2008 novemberében Skócia miniszterelnöke újraindította a gépeket és az év decemberében pedig az első párlat már a hordóba került. 2013 óta pedig a BenRiach cégcsoport a főtulajdonos Portsoy-ban. Nézzük a lepárló legtőzegeltebb whiskyjét, a Torfa-t.

Glenglassaugh - Torfa:

Szín: Halvány szalma, nem egy túlérlelt darabbal van dolgunk és biztosan exbourbon hordós.

Illat: Szőlőhéjas, citrusos, jódos és füstös.

Íz: Érdekes, savanyúcukorkás ízzel indít, a füst csak a korty második felében érződik. A savanykás, citrusos vonal végig megmarad, az alkohol szépen melegít. Szikár whisky, kevés dísszel.

Lecsengés: Külön ízvilágot képvisel, nem egy nagytestű, hömpölygős tétel.