Tain, Ross-Shire. A skót felföld mezői és folyói végeláthatatlanul terülnek előttünk, a csípős szél térdre kényszeríti, lelapítja a dús fűcsomókat. A hely átitatódott történelemmel, elég csak a régi kelta elnevezésekre gondolni: Gleann Mór Na Sith, azaz a nyugalom völgye, vagy Gleann Mór-innse, ami annyit tesz, hogy a nagy mezők völgye. Itt találkoztak a római hódítók is az egyik legősibb skót törzzsel, a testfestést, tetoválást már akkor bőszen alkalmazó piktekkel. Ősi motívumokkal díszített kőemlékük, a "Cadboll kő" mára Skócia nemzeti múzeumában pihen, illetve még egy helyen találkozhatunk vele, a Glenmorangie palackjain, hiszen ez a szimbólum - a "Signet" - minden cimkén megtalálható. A Tarlogie Springs partjának vidéke bőtermőnek számított már a régi időkben is, hiszen első írásos említése a vidék szeszfőzdéjének 1703-ra tehető. A mai lepárló helyén a Morangie sörfőzde 1730-ban épült, ezt vásárolta meg és alakította át whiskyfőzdévé 1843-ban William Matheson. Utalván a hagyományokra, a lepárlónak a Glenmorangie nevet adta. Az újító szándék mindig is jellemző volt az itt dolgozókra, akik áldozatos munkájukkal már a XIX. században kiérdemelték maguknak a "The men of Tain" elnevezést. Megépítették Skócia legmagasabb lepárlóját, állításuk szerint magasabb, mint egy kifejlett zsiráf (8 méter), és ez a titka a kivételesen tiszta, gyümölcsösen könnyed ízeknek.
Érdekesség, hogy saját tölgyerdejük van Missouri államban az USA-ban, saját kádárüzemet is létrehoztak a tökéletes hordók elkészítése érdekében. A friss hordókat első körben a Jack Daniel's és a Heaven Hill whiskey-khez használják, utána kerülnek át Skóciába. Az utóérlelésben is kísérletező kedvűek, hiszen Sherry, portói és sauternes-i hordókat is alkalmaznak.
1918-ban a MacDonald család vásárolta meg a lepárlót, ám nehéz idők következtek a szeszfőzés történelmében. Alkoholtilalom Amerikában, gazdasági világválság, háborúk. Igazán csak az 1950-es években kezdett magára találni a birodalom. A következő évtizedek viszont már a sikerekről szóltak, a világ felfedezte magának a Glenmorangie harmóniáját. Felfedezte magának a Louis Vuitton Moet Hennessy cégcsoport is, akik 2004-ben 300 millió fontért megvásárolták a lepárlót a családtól. Mára a cégcsoport hathatós közreműködésének köszönhetően a single malt világpiac mintegy 6%-át a Glenmorangie termékei viszik. A cég ikonikus whisky-jét, a The Original-t kóstoltuk.
Glenmorangie - The Original
Szín: Halvány arany csillan a pohárban, 10 éves exbourbon hordós érlelést kap, nincs utóérlelés más hordókban.
Illat: Csodálatosan, visszafogottan a vanília köszön ránk, nem a bourbon-ök határozottságával, hanem annál jóval szerényebben. Citromos sütemény csábít kóstolásra.
Íz: Gyönyörű, sima, a tó felszínét nem borzolja szellő. A citromos süteménynek nem tudtunk ellenállni, de nem is baj. Vanillinfátyolt borít nyelvünkre. Érdemes pár csepp vízzel is kipróbálni, kinyílnak rejtőzködő szépségei.
Lecsengés: Hosszan búcsúzó, vanília illatú szellő. Kezdő fogyasztóknak és a nagy ízekben megfáradt tapasztaltabbaknak is ajánlható. Maga a könnyed elegancia.
