A blog indítását megelőzte egy kirándulás Skóciába, a whisky hazájába. A túra bő egy hetet ölelt fel, a középpontban természetesen a whiksy-lepárlók, a különböző készítési módok és stílusok tanulmányozása állottak. A száznál is több skót lepárló feltérképezése persze több időt igényel, azonban a fontos "sarokpontokat" így is végigvettük a malátázástól a palackozásig.
Ahány vidék, ahány lepárló, annyi stílus. Első körben a Lowland-i stílusra és Islay-szigetére koncentráltunk. Komoly szervezések, egyeztetések után útra keltünk.
Utunk első állomása a Glenkinchie lepárló volt, amely a három, ma is működésben lévő skót alföldi lepárló közül (Auchentosan és Bladnoch a másik kettő) talán a legpatinásabb. A Lowland-i whiskyket mindig is a könnyedség, a frissesség és a gyümölcsösség jellemezte, sosem a "nehézsúlyban", hanem inkább a "cirkálósúlyban" akartak versenyezni. Elsősorban a gazdag termőföldön termett gabonáról, a hangás, zöldes domboldalak könnyedebb, szellős karakteréről mesélnek ezek az italok. A tőzeg hatása általában elhanyagolható, a gazdag szénkészlet miatt elsősorban, ám terjedőben van a gőzfüsttel való szárítás is, ami gyakorlatilag a füstösség kizárását jelenti.
Az Edinburgh-tól alig 20 kilométernyire keletre található lepárló az East Lothian farmvidéken fekszik, ahol a mai napig büszkén vallják, hogy a "zsíros", gazdag földek a legkiválóbb minőségű árpával szolgálnak a whiskygyártás oltárán. Az 1837-ben alapított cég vezetői John és George Rate voltak, akik a korábban a de Quincey földbirtokos családról elnevezett Kinchie-folyóról keresztelték el üzemüket Glenkinchie-nek. A birtok erejét, elismertségét jellemzi, hogy fő beszállítók a Johnnie Walker Blended Whiskyhez. Márpedig a Johnnie keverőmestere elé nem kerülhet akármilyen alapanyag.
A gyönyörű viktoriánus épület tárt karokkal fogadja a whiskyrajongókat, komoly látogatóközpontot üzemeltetve. A hatalmas terekbe lépve mégsem fogja el az embert az elveszettség érzése, minden emberi léptékű, kedves és barátságos emberekkel. A múzeum remekül bemutatja a whisky készítésének minden mozzanatát, kicsinyített maketteken az árpa feldolgozásától kezdve a hordós érlelésig végigkövethetjük az ital útját.
Szakavatott vezetőnk, John évtizedek óta a Glenkinchie szolgálatában áll, kezdve a malátázástól a manageri szintig. Miután szemezgettünk a tényleg kiváló minőségű árpából, azonnal indultunk az üzembe, hiszen szerencsénkre éppen zajlott a gyártási folyamat. A belső titkokat sajnos nem fotózhattam le, de az erjesztőkádban zajló folyamatot lencsevégre kaphattam. Az élesztő segítségével az erjedő cefre cukortartalma éppen alakul át alkohollá. Ezek a kádak hagyományosan tölgyfából készülnek, tartalmuk az erjedésben lévő sörre hasonlít leginkább.
No de térjünk a lényegre, a lepárló fő termékére. A kóstolás a lepárlóban is és hazai körülmények között is megtörtént, nem szeretném, ha a környezet túlzott hatással lenne a leírásra.
- Glenkinchie 12 years old:
"The Edinburgh Malt". Vagyis Edinburgh hivatalos whiskyje, a város lakói pedig valóban magukénak érzik ezt az italt.
Szín: Halvány arany, szalmasárga.
Illat: Könnyed és friss. Virágos, kamillás. A virágmézes hangulat már az orrban elkezdődik.
Íz: Kamilla tea, könnyed virágmézzel ízesítve. Egészen hosszú virágosság, tavaszi rét, pici frissen kaszált fű. Citrusok. Bár könnyednek tűnik, az alkohol szépen melegít (43%).
Utóíz: Hosszú és virágos. Alapvetően könnyed stílus, semmi nehézkesség, semmi erőszakosság, tolakodás nincs benne. Kerek és frissíti a szájat.
A klasszikus értelemben vett "mindennapok whiskyje". Az ideális partner, az első lépcsőfok lehet a skót whisky világába. Nem akar leteríteni, nem akar túlzóan füstös lenni, egyszerűen, tisztán szól hozzánk. Finomra hangolt billentyű a zongorán.
Köszönöm szépen a Glenkinchie csapatának az első, igazi skót lepárlótúrát, örök élmény marad. Mindenkinek csak ajánlani tudom, keressék fel a "The Edinburgh Malt" otthonát Pencaitland-ben, nem fognak csalódni. Sláinte Mhath!
