Történt egyszer, hogy a Whiskynet fotópályázatot hirdetett, mi meg "jól beneveztünk" a versenyre. Nagyon tetszett a Johnnie Walker Blue Label - The Gentleman's Wager című reklámfilmje Giancarlo Giannini-vel és Jude Law-val, ez adta az alapötletet nekünk a tihanyi fotózáshoz. Néhány sikkes csavar és hamar közös fotóra kerültünk kedvenceinkkel. A fotót aztán neveztük a versenyre és talán nem is oly meglepő módon, a legtöbb szavazattal nyertünk. A nyeremény pedig egy Hankey Bannister Heritage Blend volt.
A különleges palackozáshoz nagyon jó sztori vagy legenda is társul, hiszen a források szerint néhány éve egy londoni pincében találtak egy körülbelül 1924-1928 közötti időszakra tehető palackot, melyben eredeti Hankey Bannister leledzett. Az Inver House-nál mindenki lázban égett, a legtapasztaltabb kóstolómestereket és a legprofibb laboratóriumot hívták segítségül a lelet elemzésére. Az eredmények után Stuart Harvey, az Inver House lepárlómestere nekiállt rekonstruálni az ízvilágot. Ebből született a Heritage Blend. Pontos részleteket nem közölnek, ám a cél egy régi, arisztokratikus blend megalkotása volt.
Hankey Bannister - Heritage Blend:
Szín: Érett arany.
Illat: Érett, oxidált mazsolás, az alkohol utat tör. Mézeskalács, vajas keksz.
Íz: Érett zamatok, de az alkohol még nagyon virgonc. Ereje teljében rúgkapál, finomodnia kell még. Érdemes jéggel higítani, esetleg egy kis vízzel.
Lecsengés: Az alkohol hosszan melegít, a mézeskalács még túl forró a kóstoláshoz. Vízzel, jéggel az aszalt gyümölcsök jelentkeznek, de az alkohol még így is jelentős.
1757-ben járunk, szinte az ipari forradalom előestéjén. Nagy-Britannia átalakulóban van, a középkori feudalizmus kiveszőben, városok, gyárak épülnek. A társadalmi fejlődés folyamatos, a társadalmi rétegek elkülönülése napi probléma. A munkások szenes kenyeret esznek, ám a gazdag arisztokraták fényűző estéiken whiskyt kortyolgatnak hordószám. Az utóbbi piaci rést meglátva két élelmes brit, jelesül Beaumont Hankey és Hugh Bannister szerződnek egymással, a felsőbb rétegek minőségi italokkal való ellátásáról, üzletet nyitnak a londoni West End-en. Közös cégük igen jövedelmezőnek bizonyul, hiszen Mr. Hankey maga is arisztokrata révén, otthonosan mozog a felső osztály köreiben. Az ő arisztokrata viselete volt a cilinder, ami a címkén is megjelenik. Mr. Bannister pedig kiváló üzletember volt, ügyesen szervezte az üzletmenetet. A keménykalap neki állít emléket. Az 1820-as törvénykezés szabad utat enged a blendelésnek, így 1823-ra a cég immáron saját whiskyvel jelenik meg a piacon. Az alapanyagokat igen jónevű lepárlóktól szerzik be, így az Old Pulteney, a Balblair, az AnCnoc, a Speyburn és a Balmenach hordóiból. A saját blendek olyannyira népszerűek lesznek Britannia szerte, hogy 1901-ben V. György királyi garancialevelet adományoz a Hankey & Bannister részére.
Az ital egyik fő pártfogója maga Winston Churchill volt, szívesen poharazgatta Hankey Bannister-ét a vacsora utáni szivarja mellé. A legenda szerint éppen ettől az italtól megrészegült állapotban mondta Lady Astor-nak elhíresült mondatát, miszerint "Lehet, hogy én részeg vagyok Miss, de reggelre józan leszek. Viszont maga még akkor is ronda marad." 1932-ben Douglas Hankey halála után a céget a Saccone & Speed kereskedőcég vásárolta fel, amely a hadsereg ellátásával nagy sikerre tett szert. 1988-ban az Inver House cégcsoport tulajdonába került a patinás márka. A profizmus körüllengi a cégóriást, csak a legkiválóbb minőségű bourbon-os és sherry-s hordókkal dolgoznak, ügyesen finomítva az ital stílusát.
Hankey Bannister - Original:
Szín: Klasszikus arany, borostyán villanásokkal.
Illat: Karamell és mazsola. Kevés maláta és étcsokoládé. Aszalt gyümölcsök sorakoznak, az ősz illata.
Íz: Telt és érett zamatok, a karamellhez némi méz is társul. Őszi napsütés, lassan hullani kezdenek a sárguló levelek.
Lecsengés: Méz és menta, az otthonosság érzését nyújtja. Egy lusta vasárnapi délután.
A Skót-Felföld legészakibb részén járunk, Wickben, az 1800-as évek elején. Az arcunkat jeges északi szél csípi, kezünket cserepesre marta a sós víz és a jeges szél. Jól esne egy kis lélekmelegítő a heringhalász bárkán. A kapitány "elsősegélyként" italt oszt a legénységnek, hogy az utolsó halászkör jól sikerüljön. Old Pulteney 12 éves whisky kerül a poharakba, a halászok utolsó erejüket összeszedve hálóznak, megvan a zsákmány, tele a hajó friss heringgel. A partot érést követően irány a kocsma, ahol némi haggis mellé még több whisky érkezik az asztalokra. A világ "heringfővárosában" járunk a XIX: században, amelybe az ezüst színű halak, az "ezüstláz" vonzotta az embereket, a Klondike-i "aranylázhoz" hasonlatosan. Wickben azonban nem ásni, szitálni kellett az aranyért, hanem halászni az ezüstös halakért. A városka megnövekedett lakosságát pedig ki kellett szolgálni töménytelen mennyiségű whiskyvel, egyes források szerint napi több, mint 2000 liter folyt le a halászok torkán.
A keresletet felismerve alapította 1826-ban Pulteneytownban hivatalos lepárlóját az ismert zugfőző, James Henderson. Lepárlóját Sir William Pulteney heringbáróról nevezte el, aki Wick mellett saját magáról nevezte el újonnan épített kikötővárosát. A lepárló az 1920-as évekig a Henderson család leszármazottainak kezében volt, ám az I. világháború utáni elszegényedés (valamint a halászhajók bevonása a brit flottába) és az alkoholtilalom 20 évnyi csendre kényszerítette az üzemet. Az 1950-es és az 1990-es évek között jórészt alapanyagot szállítottak például a Ballantine's számára, ám az 1990-es évek második felében az új tulajdonos, az Inver House csoport önálló single malt-ként is kezdte bevezetni a piacra. Használt bourbon és sherryhordóikat kiteszik az északi szél szárító hatásának, amit kellő sósság is átjár a száradás folyamán, ezzel is extra ízeket nyerve az italnak. A lepárlóüstök is egyedi formájúak, szokatlanul nagyok. Ugyanezt a formavilágot igyekeznek visszaadni a palackokon is.
Old Pulteney 12 years:
Szín: Klasszikus aranyszín.
Illat: Édes és sós egyszerre, mintha egy sós karamellbe szippantanánk. Mézes és virágos. Valaki meggyújtott egy gyufát is.
Íz: Telt, harmonikus, gömbölyű. Rendkívüli csiszoltság, hátborzongatóan tökéletes! Édes tömjén, jó szerkezettel, mézes teával, sóval. Leheletnyi füst, könnyed virágosság, kamilla, menta tea. Nagyon sokrétű!
Lecsengés: Az ízkavalkád folytatódik, remek whisky az ízek, a rétegek kibontásához, szálazásához. Jó ivású, ám mégis többdimenziós. Egyértelmű ajzószer heringhalászathoz!
A címben természetesen az 1991-es "A halászkirály legendája" című Terry Gilliam filmre utalunk Jeff Bridges és Robin Williams főszereplésével. Itt Fred Laing Jr.-ról és legendás bajszáról emlékezünk meg, ám a film általi öreg király párhuzam már nem teljesen helytálló, hiszen Fred nagyon is újító szellemű saját birodalmában.
Egy korábbi írásunkban a Big Peat kapcsán már megemlékeztünk a kackiás bajszú Fred Laing Jr. által vezetett whiskybirodalomról, elevenítsük csak fel tudásunkat.
Az 1948-ban alapított cég mindig is ismert volt Single Cask és Small Batch palackozásairól, vagyis előtérbe helyezték a kisszériás whiskyket a portfóliójukban. A Fred Doglas Laing által indított sikertörténet mára már a harmadik generációnál tart, hiszen a bajuszkirály Fred Jr. lánya, Ciara is beszállt a családi bizniszbe. Alapvetően ún. "vatted maltokkal" dolgoznak, vagyis különböző lepárlók malátawhiskyjeiből készült ideális keverékekkel. Elképesztő készletekkel dolgoznak Skócia minden szegletéből.
Az elismerések sem maradnak el, hiszen nem elég csak jó készletekkel gazdálkodni, remek keverékeket is illik készíteni. Mert egy dolog a reklám, vagy a marketing, a fő lényeg mégiscsak az, hogy a közönség szívét elnyerjék a bajuszkirály whiskyjei. A Rock Oyster megalkotásánál a cél Skócia szigeteinek bemutatása, a sós, tengeri levegő palackba zárása volt. Az alapanyagok Jura, Islay, Arran és Orkney szigetéről érkeznek ebbe a pompás keverékbe.
Rock Oyster:
Szín: Halvány szalma, zöldes reflexekkel.
Illat: Édesen vaníliás, jeges tengeri szellő, és tőzeg. Édesgyökér és meglepő módon gyömbér! Nagyon érdekes édes-tőzegfüstös kombináció, szinte szellőszerűen váltakozó illatokkal.
Íz: Édesen, frissen indul, virgonc szerkezettel és alkohollal. A korty második felében aztán lendületet vesznek az islay-i malt-ok, csodálatosan zárva a kortyot. Gyümölcsöket majszolunk a tengerparti szélben a parázsló tábortűz mellett. Sokszínű keverék!
Lecsengés: Skót tengerpart, hullámverés, enyhe tőzegfüst illata száll. Szinte látni véljük a tengerparton futni a "Tűzszekerek" című film futócsapatát. Eric Liddell szelleme végigfut a tengerparton, talán egy újabb csúcsot hajszolva...
Történt egyszer, hogy egy derék itáliai grappamester Angliába utazott, hogy kövesse szerelmét az új hazába. A derék olasz úriembert Giacamo (nem Giacomo) Justerini-nek hívták, szerelme pedig a kor ünnepelt operaénekesnője, Margherita Bellino volt. A szerelem sajnos igen rövid életűnek bizonyult a krónikák szerint, ám a whisky immáron 1749 óta töretlen sikernek örvend. Margherita ugyanis bemutatta Giacamo-t a kereskedő Johnson fivéreknek, akik azonnal alkalmazták az ifjú olasz szesziparban szerzett szakértelmét a whiskyk keveréséhez. Érdekesség, hogy ez az első márka, ami újságban hirdetett, mégpedig a londoni Morning Post-ban 1779-ben. Az olasz szál elhalása után a Johnson család Alfred Brooks-nak adta el a márkát, aki Justerini nevét megtartva a sajátjával összeolvasztva fundálta ki a Justerini & Brooks nevet a nedűnek. Brooks kihasználja jó kapcsolatát Andrew Usher edinburgh-i whiskykereskedővel, és nekilátnak a blended whisky országos szintű terítéséhez. Ehhez megnyerik magunknak James Anderson keverőmestert, akivel megalkotják a sikert jelentő J&B Club-ot. Az amerikai szesztilalom idejére már az egyik legkelendőbb scotch lesz az USA-ban. Eddie Tatham idején készült el a J&B Rare (megalkotója Charlie Julian, az "orr"), ami az amerikai ízlésnek megfelelően könnyedebbre hangolt verziója a kemény skót whiskynek. Mr. Tatham olyannyira szívén viselte az elnyomott amerikai fogyasztók érdekeit, hogy maga vitte az italmintákat New Yorkba, ám a szesztilalmi ügynökök lecsaptak rá a Grand Central vasútállomáson. Remek kis gengszterfilmet lehetne forgatni a J&B amerikai piacra lépéséről, nemde?
A Rare estében nincs korjelzés a címkén, de alapvetően 8 éves párlatokat használnak a keverékhez, mintegy 42 különféle összetevővel. Fő vezérwhiskyjei a Glen Spey, a Geln Rothes, a Knockando, a Tamdhu, az Auchroisk, a Strathmill, de minimális arányban kerül bele Bowmore és Bunnahabhain is.
A főhadiszállás Speyside-ban található, a Glen Spey lepárlóban.
J&B Rare:
Szín: Szalmasárga.
Illat: Citrusok, zöld fű, frissen vágva. Élesen malátás illatok, maximális frissességgel. Kevés nyári szalma az istállóban. Jéggel, vízzel mélyebb illatokat csalogathatunk elő.
Íz: Friss, könnyed, gyümölcsös, citrusos, borsos és csípős. Kevésbé telt, inkább fűszeresen könnyed. Jégre töltve él igazán, akkor enyhe édes, mézes aromák is felszabadulnak.
Lecsengés: Csakis jéggel ajánlom, hiszen plusz aromák szabadulnak fel, és egy nagyon könnyed, jó ivású, igazi nyári whiskyt kapunk cserébe. Kezdőknek is bátran ajánlható!
Apám nevében. Tudom, most mindenki azt gondolná, hogy egy ír whiskey-ről lesz szó a címben említett jól ismert film kapcsán, de nem. Most egy tradícionális whiskeylepárló amerikai család történetét dolgozzuk fel. A Russel család története pedig az amerikai bourbon história talán legfontosabb családregénye, ha ők nincsenek, akkor ma talán nem beszélhetünk a Wild Turkey whiskeykről, ilyen minőségben biztosan nem.
Node nézzük a lepárló történetét az elejéről, a legfontosabb évszámokat említve:
- 1855: Austin Nichols fűszerbolt nyílik Kentucky-ban, ahol a whiskykereskedelem virágzik
- 1869: A Ripy testvérek megnyitják családi szeszfőzdéjüket Lawrenceburg-ban, a Wild Turkey Hill-en
- 1893: A chicago-i Világkiállításon az ő whiskeyjüket mutatják be a vendégeknek
- 1940: Thomas McCarthy, a lepárlót tulajdonló Austin Nichols cégcsoport igazgatója rendszeresen vadpulykavadászatokat szervez a birtok körül, az ezekre az alkalmakra palackozott italokat kezdték el Wild Turkey whiskeynek nevezni
- 1954: Jimmy Russel csatlakozik a Wild Turkey csapatához, ő lesz a történelemben a harmadik lepárlómester a birtokon. Nevezték már a "Bourbon Buddhájának" vagy a "Lepárlómesterek lepárlómesterének" is.
Jimmy Russel pedig ragaszkodik a szesztilalom előtti hagyományokhoz, archeikus italt szeretne készíteni a Kentucky történelemnek megfelelően.
Kentucky Straight Bourbon Whiskey = minimum 2 évig új, erősen égetett tölgyfahordóban, Kentucky állam területén készített whiskey.
Ő a világon a leghosszabb ideig hivatalban levő lepárlómester, 65 évig szabott irányt a Wild Turkey-nek. Fia, Eddie is már régi motorosnak számít a szakmában, ő 1981 óta dolgozik a cégnél, végigjárta az összes lehetséges tisztséget a hordómosótól a kereskedőn át, mára ő viszi tovább apja örökét, ő a regnáló lepárlómester. Ez az egyetlen apa-fia duó a világ lepárlómesterei között.
Jimmy Russel újításai közé tartoznak a Rare Breed (az egyik első hordóerősségű bourbon 1991-ben), az American Spirit, Kentucky Spirit (1995-ben az egyik legelső single barrel bourbon a piacon) vagy éppen a Russel's Reserve, ami Európában nem is kapható. Elkészíti a Wild Turkey Liqueur-t, ami amerikai mézzel finomított bourbon, aminek hatására az amerikai piac elkezdi a mézet is megismerni, keresni, újrafelfedezni. A zászlóshajó a Wild Turkey 101, a Wild Turkey 81 pedig már Eddie munkája, a bourbon könnyedebb arca. Minimum 6, de leginkább 8 éves párlatok keveréke, csak szigorúan új tölgyfahordóban érlelve. Mára az USA egyik legkedveltebb márkája, rengeteg popkulturális utalással filmekből, zenékből. A nagy amerikai bbq partyk sztárja is, akár otthon a kertben, akár egy NFL mérkőzés előtt a stadion parkolójában.
Wild Turkey 81:
Szín: Auburn, mondaná az amerikai, aranybarna, mondja a magyar.
Illat: Kukoricás kenyérhéj, érett sárgabarackkal az asztalon. Mézes nyári levegő, sok virággal.
Íz: Érett, mézes gyümölcsök, a barack héját megkapta a nap. Baracklekvár, de nem túl édes változatban.
Lecsengés: Nagyon jó szerkezetű, nagyon jó ivású üdítő bourbon, nem túl édes, viszont nagyon gyümölcsös. Szerethető! Jéggel pedig szinte itatja magát! Sok jéggel! American Classic!
Végezetül pedig nézzék meg a legújabb zseniális imagefilmet, Matthew McConaughey főszereplésével:
PROGRESSIVE HEBRIDEAN DISTILLERS. Így szól a Bruichladdich lepárló jelmondata, és valóban, már a lepárló vezető színének választott hupikékes, türkizkékes szín is az újító szellemre enged következtetni. Ez a patinás lepárló az újkori történetét írja éppen, néhány év kényszerpihenő után ugyanis főnixmadárként éledt újjá. Skócia legnyugatibb fekvésű whiskyüzemét három fivér, Robert, John és William Harvey alapította 1881-ben. A kísérletező, naturalitásra törekvő évtizedek után többször is gazdát cserélt a birtok, a XX. században háromszor is. 1995-re A Bruichladdich-ot is elérte a bezárás réme, csak két ember vigyázta az ingatlant; Duncan "Törpepapagáj" MacFayden, és az öreg John Rennie. Az épületek állaga romlott, sirálycsaládok fészkeltek a tetőtérben, lassan a lepárló "életszaga" is kezdett elpárologni.
Aztán 2000-ben egy islay-i földtulajdonos konzorcium, befektetők, egy független palackozó és a Bowmore korábbi igazgatója összefogtak, és elkezdték újrafesteni, kicsinosítani a lepárló épületeit. A malomkereket újra elindították, a patak gondtalanul végezhette a dolgát a lepárlóban. Az élet vize ismét csoroghatott a Bruichladdich falai között. A hivatalos nyitás 2001 május 9-én volt, ahol Islay apraja-nagyja megjelent, beleértve más lepárlók dolgozóit, lepárlómestereit, vezetőit is. A régi, viktoriánus korabeli gépek újra munkába álltak, és "Törpepapagáj" MacFayden is munkát kapott az üzemben. A Bowmore korábbi igazgatója, Jim McEwan állt munkába lepárlómesterként, A Springbank receptúrája alapján láttak hozzá a whiskykészítésnek. Elhagyták a hűtve szűrést, így tömörebb, aromadúsabb marad a whisky, és a karamellel való színezést is elutasították. A hordóparkot is jelentősen átalakították, a gerincet természetesen a bourbon hordók adják, nem mellékesen sherry hordókkal karöltve. Azonban egy igen kísérletező kedvű birtokról lévén szó, rengeteg nemzetközi borvidék, elismert borászataitól vásárolt tölgyfahordókkal is próbálkoznak. Elmondásuk szerint a bourbon hordók előtt is ez volt a bevett szokás, csak a XVIII. század francia háborúi és az amerikai whiskyk előretörése változtatta meg a helyzetet. A teljesség igénye nélkül vásárolnak hordót Jerez de La Frontera-ból, Languedoc-ból, Loire-ból, Bordeaux-ból, vagy éppen a Fertő-tó partjáról, Ausztriából.
100%-ban skót árpát használnak, támogatják az organikus, vagy biogazdálkodást is, hosszútávú együttműködést kötve a farmerekkel. 2010-ben elkészítették csak islay-i árpából készült párlatukat is. Nagyon büszkék az eredeti, tradicionális "hatsoros" árpa használatára, amely a régi időket hozza vissza. A lepárlónál hisznek a termőhely fontosságában. Lám, nincs is olyan messze a kézműves borászatok filozófiájától a whiskykészítés! A Loch Indaal és az óceán levegője által átjárt érlelőtermek szintén a terroir részét képezik. Adam Hannett, aki mára már vezető lepárlómesterré érett, a kész párlatokat hordónként ellenőrzi és házasítja őket, majd újabb hónapokra semleges hordókba kerülnek, hogy megbarátkozzanak egymással és tökéletes állapotban kerüljenek piacra. A közel nyolcvan ember, aki a Bruichladdich sikeréért dolgozik, szoros kapcsolatban áll a végtermékkel, a biogazda a gabonaföldön ugyanúgy a saját sikerének éli meg a whiskyt, mint a lepárlómester. Visszatérve kicsit a viktoriánus gépekre, a nagy részük a mai napig használatban van. Igaz, hogy lassabban dolgoznak, ámde kíméletesebben. Ez is része a finomhangolásnak.
Whiskyjeiket három nagy csoportba sorolják:
1. Bruichladdich sorozat - Unpeated (Tőzegeletlen);
2. Port Charlotte sorozat - Heavily Peated (Erősen tőzegelt);
3. Octomore sorozat - Super Heavily Peated (Szuper erősen tőzegelt, a legfüstösebb whisky a piacon).
Mi most a Bruichladdich sorozat, The Classic Laddie nevezetű tételével foglalkozunk jelen dolgozatunkban. 100% skót árpából készült, a lehető legtermészetesebb módon a régi gépekkel, megőrízvén az islay-i lelket.
Bruichladdich - The Classic Laddie:
Szín: Csillogó arany, séta a napraforgómezőn.
Illat: Meglepően bourbon vaníliás, virágos és fűszeres. Enyhe krémtúró, az alkohol süvítése jelzi, hogy egy zabolázatlanabb itallal lesz dolgunk. Idővel méz és menta sejlik fel.
Íz: Szájban vadul hullámzanak az aromák, mint az islay-i tengerpart hullámtörőjénél a felkorbácsolt tenger. Menta és méz játéka, virágos felhangok. Magasabb alkoholtartalma (50 fok) miatt kifejezetten ajánlható téli whiskynek is. Édes gyümölcsök és tengeri sós fuvallat.
Lecsengés: Hosszú skandináv éjszakák! Kint süvít a hideg tengeri szél, de bent a kandallónál jó idő van. Betakar, mint egy téli paplan. Vad és kedveskedő egyszerre. Nagy szíve van.
Ha létezik kézműves whisky, a Bruichladdich mindenképpen az. Nézzék meg az alábbi kisfilmet Mark Reynier-rel, az újranyitás utáni elnökkel a lepárló életéből.
A következő video pedig a The Classic Laddie-nek szentel néhány percet:
A nyírfajd óvatosan kapirgál a tőzeglápon a téli délutánon, a nap alacsonyan ontja sugarait.. Azon a ritka napfényes skót téli délutánon a hangamezők között lövés dörren, a nyírfajd dürrögése elcsendesül. A skótszoknyás vadászok laposüvegéből jut a "The Black Grouse-ból" mindenkinek. A füstös íz felmelegíti lelküket, jó hangulatban húzódnak vissza a vadászházba, a kandalló melegébe. Nagyjából ilyen egy ideális téli vadászat Skóciában, de hogyan is jutott idáig ez a patinás márka?
Matthew Gloag az 1800-as évek elején telepedett le Perth környékére. 1835-re megnyitotta vegyeskereskedését, ahol John Walker-hez hasonlóan borokat és whiskyket is árusított. A cég életének első keverőmestere William Gloag volt, aki a törvények értelmében 1860-tól saját blendeket készíthetett. Tudását fiára, Matthew-ra hagyja, aki egy jó nevű bordeaux-i borkereskedő segédjeként tanulta a szakmát. A munkás évtizedek alatt kiváló kapcsolatot alakítottak ki gabonatermesztőkkel, lepárlókkal és kádárokkal is. Minden apróságra figyelnek, hiszen tökéletes portékát csak tökéletes alapanyagokból lehet készíteni. A hordópark is bejáratott, csak a legkitűnőbb európai tölgyből készült sherrys hordókat és az amerikai tölgyből készült bourbon hordókat használják. 1897-ben dobják piacra az első saját címkés márkát, a " The Grouse Brand" néven. A hatalmas siker következtében Skócia minden pub-jában a "nyírfajdos whiskyt" keresték, így a XX. század elejére a név a "The Famous Grouse-ra" változik. Az alkotóelemek több lepárlótól érkeznek, így a Glengoyne, a The Macallan, a Highland Park, a Glen Rothes vagy a Tamdhu. A " The Black Grouse-ba" Islay-i whisky is érkezik szép számmal, sajnos a lepárlók kilétét jótékony homály fedi, de elsősorban az Ardbeg-re és a Caol Ila-ra gyanakszunk, illetve a Laphroaig-ra. Mára a Glenturret lepárló Crieff-ben a nyírfajd otthona, remek kiállítással várják az odalátogatókat.
No de lássuk a fajdot!
The Black Grouse:
Szín: Arany csillog a pohárban.
Illat: Tőzeg és hanga játéka. Könnyű malátás érzet. Csalhatatlanul fűszeres, füstös, de korántsem tolakodó. Jéggel pislákol a tűz és erősödnek a florális jegyek.
Íz: Édes hangulat lengi be a kandallófüstös szobát. A mézeskalács is sül már. Enyhe barackos, virágos ízek a füstlepel mögött. Füstösen édes.
Lecsengés: Erősödő citrusos búcsú, citromtortás jegyek, melyek jéggel csak erősödnek. Érződik Islay ereje, de az is érződik, hogy ez egy blended whisky. Jó választás lehet a füstös, szigeteki whiskyk felé vezető úton az ismerkedéshez, hiszen sokan megijednek a tolakodóan füstös italoktól. A "The Black Grouse-ban" a kellő füst mellett gazdag gyümölcsösség vezeti át a fogyasztót a single maltok világába.
"Ritkább a ritkábbnál!" - mondja Giancarlo Giannini a Johnnie Walker Blue Label szenzációs imagefilmjében, a "Gentleman's Wager-ben", vagyis az "Úriemberek fogadásában". És valóban igaza van, hiszen a Blue Label több mint 60 éves párlatokat is tartalmaz. Belegondolni is felemelő, hogy a II. világháború idejéből származó, történelmi kortyokat guríthatunk le a torkunkon. A Blue maga a folyékony történelem. De nézzük is végig ennek a kiváló skót családnak a kalandjait, hiszen rendkívül tanulságos és végigvezet a XIX. és a XX. század történelmén.
1819-ben, idősebb John Walker halálakor az ifjabb John magára maradt a gazdaságban, egy kemény és szigorú világban. A talpraesett ifjú azonban nem ijedt meg a kihívásoktól és sok reménnyel és ötlettel vágott neki az útnak. Hamarosan eladta a családi gazdaságot és vegyesboltot nyitott a virágzó Kilmarnock városában. A borok, fűszerek, sonkák és sajtok mellett természetesen whiskyket is forgalmazott, azonban azokban az időkben a minőség sosem volt előre kiszámítható, így a párlatok minősége is ingadozó volt. John Walker végül 1857-ben adta át virágzó üzletét fiának, Alexandernek. Az 1860-as törvény lehetővé tette, hogy legálisan is keverjék a whiskyket (gabona és malátawhiskyket), ezzel is kiegyenlítve a minőséget. A cél a keverékekből mindig egy magasabb minőségű házasítás volt, csakúgy mint a borok esetében. 1867-re elkészült a saját brand, "Old Highland Whisky" néven. Alexander okos üzletemberként megnyerte magának a hajóskapitányokat némi részesedésért cserébe, akik a világ minden pontjára eljuttatták whiskyjét. Az ő ötlete volt az azóta már ikonná vált szögletes palack is, amelynek elsődleges célja a térfogat csökkentése általi jobb pakolhatóság volt a szállítóládákba. A címke is egyedivé lett, 24 fokos szögben kell felhívni magára a vásárlók figyelmét. 1889-ben James Stevenson társult a cégbe, akinek a híres szlogent is köszönhetjük: "Johnnie Walker, született 1820-ban - és még mindig erős!". Az 1890-es években megvásárolják a Cardhu lepárlót és az Annandale-t is. 1909-re az ifjabb Alexander és George megalkotják a mai napig legkelendőbb márkákat, a Johnnie Walker Red Label-t és a Johnnie Walker Black Label-t. Azokban az időkben rajzolta meg Tom Browne, a kor ünnepelt grafikusa a sétáló dandy figuráját, piros zsakettben, monoklival, sétapálcával. 1920-ra a Johnnie Walker már a világ 120 országában "sétálgat". A XX- századi popkultúra is felkapja, rengeteg filmben, dalszövegben említik, írók, költők, zenészek múzsájává válik. 1934-ben királyi beszállítói címet is kapnak V. Györgytől. Mára a Johnnie Walker a világ legnagyobb és legismertebb whiskybrandje.
Nézzük is meg a Robert Carlyle nevével fémjelzett történelmi, áttekintő videót:
Kétségtelen, hogy egy valódi ikonnal van dolgunk. A Blue a sorozat teteje, a legválogatottabb, legritkább whiskyk házasításából készülő szuperprémium blended whisky. Alapvetően a Caol Ila, a Mortlach és a Royal Lochnagar készletei a vezető szálak, Jim Murray szerint néhány csepp 1923-as Auchtertool is kerül bele. Természetesen a Cardhu, a Dailuaine és a Talisker is a csapatban van.
Johnnie Walker Blue Label:
Szín: Arany horizont, a nap utolsó melengető sugarai.
Illat: Mazsola, érett gyümölcsök, fügehús. Kevés téli füst illata, az első fűtés a kandallóban.
Íz: Hihetetlenül sima felszín, a nyugodt tenger szinonimája. Rengeteg aszalt gyümölcs, könnyedén, elegánsan. Semmi öregség, semmi oxidáció. Igazi öltönyös, finom mozgású úriember, vagy egy gyönyörű hölgy tánca holdfénynél.
Lecsengés: Tiszta, tengeri levegő. Rendkívül kifinomult, könnyen iható. Hátradőlünk, és élvezzük az életet. A pillanat megélésének luxusa.
Semmi kétség, a Blue Label az egyik legkifinomultabb, legelegánsabb, legjobb szerkezetű whisky a piacon. A blended whiskykre jellemző, "tört zamatok", a nem mindig egyenes vonalvezetés egy másodpercre sem érződik. Talán a legjobb blended whisky a piacon.
És kérem tisztelettel, dőljenek hátra, és élvezzék egy pohár Blue Label társaságában az alábbi imagefilmet Jude Law és Giancarlo Giannini főszereplésével. A stílus, maga a whisky:
Mi sem tudtunk ellenállni a Blue Label stílus csábításának, így engedtessék meg nekünk a két alábbi fotó, így láttuk vendégül Jude Law-t és Giancarlo Giannini-t a Balatonnál. :)
A Highland Park lepárlóhoz zengtünk már egy ódát korábban, akkor körbejártuk a történetet és megkóstoltuk a 12 éves whiskyt. Skócia legészakibb szigetének párlatát örökre a szívünkbe zártuk, ahogy a viking történelmi emlékekkel átszőtt hely szellemiségét is. Az érinthető történelem manifesztálódik a Highland Park whiskyjeiben is.
2013-ban a lepárló piacra dobta a "The Warrior Series-t", aminek hat tagjában a Highland Park különböző árnyalatait kívánták megmutatni. A sorozat minden egyes tagja egy-egy nagy viking vezérről kapta a nevét, őrízvén a sziget hagyományait, kultúráját. Svein vezér nagy felfedező és keménykezű, de igazságos vezető hírében állott, a róla elnevezett whisky a sorozat kezdő darabja, a nagy ősre egy ivókürttel emlékeznek a címkén.
A hat vezér, Svein, Harald, Einar, Sigurd, Ragnvald, Thorfinn ára nagyságrendileg 40 és 1000 font között váltakozik a piacon. Érlelési időket, évjáratokat nem közölnek, mégis nyilvánvaló, hogy a fiatalabb párlatok a Svein-be, a régebbi, reserve tételek pedig a Thorfinn-be kerültek. A Svein 90% amerikai, 10% európai tölgy (30% vadonatúj), és ezen belül elsősorban ex-sherry hordókban töltötte érlelési idejét.
Highland Park Svein:
Szín: Ámbra, könnyed borostyán.
Illat: Könnyeden hangás, hízelkedően mézes, krémes. Séta a hangamezőn a lepárló közelében, a tőzegfüstölő azért dolgozik. Vaníliás Toscanello.
Íz: Lehengerlően gyümölcsös, hangamézes, gazdag. Kandírozott narancs, aszalt ananász. Rengeteg rétegű, behízelgő és komoly egyszerre. Ki hagyta égve a füstölőt?
Lecsengés: Édesen hosszú búcsúcsók, kérek még egy pohárral! Mezítláb lépkedünk a mezőn, közben a Rolling Sones I'm free című számát dúdolgatjuk.
Egy igazán kiváló whisky illatozik a pohárban, ami a tapasztalt kedvelők és a kezdők számára is kedves lehet. Egyszerre édes, száraz és komoly. Finom és jó ivású, a nyári esték remek kísérője, akár érdemes vízzel vagy jéggel is megkóstolni! Szeretjük!
