Islay tele van mesékkel. Mi pedig nagyon szeretünk elmerülni ezekben a mesékben, egy pohárka helyi whisky társaságában. Ugyanis a sziget italai nem pusztán alkoholos termékek, hanem minden cseppjük maga a folyékony történelem. Dolgozatunk témája Islay talán legkevésbé felfedezett, legkevésbé felkapott lepárlója, a Bunnahabhain. A sziget észak-keleti csücskében, a Sound of Islay szorosnál meghúzódó lepárló távol esik a nagy zajjal és sikerekkel működő déli üzemektől. Érdemes ide is felautózni, hiszen lélegzetelállító a panoráma Jura csúcsaira és nem mellesleg egy kőhajításnyira van a Caol Ila lepárló is, ahol szükség esetén folytathatjuk kalandozásainkat. A Bunnahabhain-t 1881-ben alapították, az Islay Distillers Company ugyanis (az Obanhoz hasonlóan) derűlátóan tekintett a jövőbe, és komoly kikötőt, üzemeket képzelt el a lepárló mellé. Elsősorban a blended whisky üzemek kiszolgálása volt a cél, hiszen ne feledjük, a XIX. században a legnagyobb dicsőségnek számított, ha egy nagy cég felhasználta a kis lepárlók nedűit a nagy házasításokban. 1887-ben a Glenrothes társul a lepárló mellé, immáron közös erővel ontják a szeszt magukból. Természetesen a matrózok nem vetették meg a helyi italokat, hiszen azért kis mennyiségben saját whiskyjüket is árusították helyben. A legtöbbször a hideg, csípős időjárás ellen jóféle dramokkal védekeztek, így nem volt ritka, hogy szélcsendes időben is hullámoztak a hajók a kikötő elhagyásakor. Ennek állít emléket a lepárló közelében a Wyre Majestic halászhajó roncsa is. Igaz ez már frissebb emlék, hiszen 1974-ben történt az eset, a legénység erősen illuminált állapotában egy sziklának vezette a hajót. A kapitány 11 napig a hajón maradt és próbálta a dagály segítségével megmenteni a bárkát. Végül nem sikerült, ám mementóként a mai napig megtalálható, tulajdonképpen a lepárló részévé vált a Wyre Majestic.
A lepárló stílusára a kevésbé tőzegeltség a jellemző, betudható ez egyrészt a Margadale forrásnak is, ami mélyről érkezik, nem közvetlenül a felszínen, így a tőzegrétegeken kevésbé csordogál át. Igaz, hogy a szárított tőzeggel is csínján bánnak, ám a divatnak megfelelően ők is kísérleteznek erősebben füstös malttal. Ian MacMillan keverőmester szerint ugyanis régen igenis füstös volt a Bunnahabhain, csak az 1960-as években egyre kevésbé volt szükség a tőzeges zamatra. Sőt, a szesztilalom idején az amerikai ízlésnek is inkább a könnyedebb blended whiskyk feleltek meg, így a csempészett keverteket sem kellett túlfüstölni. Nézzük hát Islay kevésbé ismert arcát!
Bunnahabhain Aged 12 years:
Szín: Klasszikus borostyán.
Illat: Édesen mézes, malátás, gyömbéres. Édes fuvallata kedvessé teszi, kevés kenyérhéj és aszalt sárgabarack.
Íz: Scottish shortbread, gyömbéres keksz és mézes maláta. Vaníliasodó. Karakán, a 46,3% alkohol felébreszt a téli álomból. Kevés vízzel érdemes lágyítani.
Lecsengés: Hosszú és hűvös, mint a tengeri szél Jura felől. Mentás lecsengése, emelkedettebb alkohola kiváló téli whiskyvé teszi.
