Orkney. Mintegy 70 szigetecske lebeg az Északi-tenger és az Atlanti-óceán ölelésében, és ezzel Skócia legészakibb szigetcsoportosulása. Azonban mégsem igazán skót, sokkal inkább skandináv hagyományú. A kis szigetek egy elveszett, letűnt világot juttatnak az utazó eszébe, mint az egykori Atlantisz csúcsai. Orkney esetében a viking kultúra erőteljesen érződik, akár az építészeti hagyatékot, akár a helyi emberek nevét, megjelenését tekintve. A sziget számtalanszor cserélt gazdát, tartozott már dánokhoz, norvégokhoz vagy éppen angolokhoz is, azonban egy jó ideje már a skótok uralják. A viking hordák innen jártak fosztogatni Skócia északi és nyugati részére. Rengeteg neolitikus romba, műemlékbe botlunk, még ötezer éves fennmaradt lakásokat is találunk.Az 1400-as években aztán I. Keresztély norvég király nemcsak a lányát adta III. Jakab skót királyhoz, hanem nászajándékként Orkneyt is. Később persze a skandinávok próbálták visszaszerezni a szigetet, de hiába, Orkney végérvényesen Skócia részévé vált. Orkney szigetlakói azonban ezt sosem gondolták teljesen így.

Akárhogy is tépték a történelem viharai a szigetet, a világok harca sem változtat azon a tényen, hogy manapság az egyik legegyedibb, legkifejezőbb, legpompásabb single malt-ot itt állítják elő. Mára már két lepárló is működik a szigeten, az újabb a Scapa, de mi itt és most a történelmi Highland Park lepárlóval foglalkozunk.

A Highland Parkot (nevét a "legmagasabb mezőről" kapta, ahonnan a forrásvizet szerezték) 1798-ban alapította Kirkwall-ban egy igazán rafinált orkney-i lelkész, egy bizonyos Magnus "Mansie" Eunson, aki nappal a templomban prédikált a hívőknek, éjszakánként pedig titokban whiskyt főzött és csempészett, majd kézen-közön eladta szintén a hívőknek. Kirkwall a szeszcsempészet egyik központja volt és gyakran használták a templomokat az illegális szeszek elrejtésére. 1813-ban egy John Robertson nevű rendőr lefülelte a "whiskylelkészt", majd a saját tulajdonába állította, és legalizálta a lepárlót. A XIX. század végére már olyan nagy házaknak is szállítottak párlatot, mint a Chivas vagy a Ballantine.

A titok a szigorú kézművességben is rejlik, az egész folyamat teszi oly egyedivé a Highland Park whiskyket.

Öt alapköve van a lepárlónak:

1. A kézi malátaforgatás (innen származik a "monkey shoulder" kifejezés is, utalva a munkások kialakuló vállproblémáira a folyamatos, megterhelő forgatástól)
2. Aromatikus tőzeg, amelyet a saját tőzeglápjaikból szednek a Hobbister Moor vidékéről. Ezen belül is három különböző területről, ahonnan különbözős típusú tőzeget szereznek.
3. Hideg érlelés Orkney kristálytiszta, hűvös és szeles levegőjén.
4. Az egyedi sherryhordók, amelyek szerintük sokkal kifinomultabbak és ízesebbek a bourbon hordóknál.
5. Tökéletes harmonizáció a hordók között, folyamatos ellenőrzéssel.

További érdekesség, hogy külön "hangaházzal" is rendelkeznek. Lényegében csokrokba, bálákba gyűjtik a hangavirágokat, füveket, ezeket kiszárítják a hangaházban, majd a tőzegkemencébe rakják, hogy a tőzeg mellett a hangacsokor is extra illatot, zamatot adjon a malátához. Ez a folyamat is az egyediség része, sehol máshol nem alkalmazzák.

Highland Park - Aged 12 years:

Szín: Nem túl sötét, aranyszín. Alkonyi fények.

Illat: Szárított gyümölcsök, édes barack, és könnyed füstösség az őszi éjszakában. Valahol szalonnát sütnek a faluban.

Íz: Fűszeres és borsos, aszalt gyümölcsös. Édes, mézes, a karamell kissé túlhevült a tűzhelyen, már enyhén füstöl. Elegáns, csiszolt felszín.

Lecsengés: Száraz, tisztán hagyja a szájat. Semmi nehézkesség, hosszan búcsúzik. Elegáns, egyedi whisky. Thor öltönybe bújt.