PROGRESSIVE HEBRIDEAN DISTILLERS. Így szól a Bruichladdich lepárló jelmondata, és valóban, már a lepárló vezető színének választott hupikékes, türkizkékes szín is az újító szellemre enged következtetni. Ez a patinás lepárló az újkori történetét írja éppen, néhány év kényszerpihenő után ugyanis főnixmadárként éledt újjá. Skócia legnyugatibb fekvésű whiskyüzemét három fivér, Robert, John és William Harvey alapította 1881-ben. A kísérletező, naturalitásra törekvő évtizedek után többször is gazdát cserélt a birtok, a XX. században háromszor is. 1995-re A Bruichladdich-ot is elérte a bezárás réme, csak két ember vigyázta az ingatlant; Duncan "Törpepapagáj" MacFayden, és az öreg John Rennie. Az épületek állaga romlott, sirálycsaládok fészkeltek a tetőtérben, lassan a lepárló "életszaga" is kezdett elpárologni.
Aztán 2000-ben egy islay-i földtulajdonos konzorcium, befektetők, egy független palackozó és a Bowmore korábbi igazgatója összefogtak, és elkezdték újrafesteni, kicsinosítani a lepárló épületeit. A malomkereket újra elindították, a patak gondtalanul végezhette a dolgát a lepárlóban. Az élet vize ismét csoroghatott a Bruichladdich falai között. A hivatalos nyitás 2001 május 9-én volt, ahol Islay apraja-nagyja megjelent, beleértve más lepárlók dolgozóit, lepárlómestereit, vezetőit is. A régi, viktoriánus korabeli gépek újra munkába álltak, és "Törpepapagáj" MacFayden is munkát kapott az üzemben. A Bowmore korábbi igazgatója, Jim McEwan állt munkába lepárlómesterként, A Springbank receptúrája alapján láttak hozzá a whiskykészítésnek. Elhagyták a hűtve szűrést, így tömörebb, aromadúsabb marad a whisky, és a karamellel való színezést is elutasították. A hordóparkot is jelentősen átalakították, a gerincet természetesen a bourbon hordók adják, nem mellékesen sherry hordókkal karöltve. Azonban egy igen kísérletező kedvű birtokról lévén szó, rengeteg nemzetközi borvidék, elismert borászataitól vásárolt tölgyfahordókkal is próbálkoznak. Elmondásuk szerint a bourbon hordók előtt is ez volt a bevett szokás, csak a XVIII. század francia háborúi és az amerikai whiskyk előretörése változtatta meg a helyzetet. A teljesség igénye nélkül vásárolnak hordót Jerez de La Frontera-ból, Languedoc-ból, Loire-ból, Bordeaux-ból, vagy éppen a Fertő-tó partjáról, Ausztriából.
100%-ban skót árpát használnak, támogatják az organikus, vagy biogazdálkodást is, hosszútávú együttműködést kötve a farmerekkel. 2010-ben elkészítették csak islay-i árpából készült párlatukat is. Nagyon büszkék az eredeti, tradicionális "hatsoros" árpa használatára, amely a régi időket hozza vissza. A lepárlónál hisznek a termőhely fontosságában. Lám, nincs is olyan messze a kézműves borászatok filozófiájától a whiskykészítés! A Loch Indaal és az óceán levegője által átjárt érlelőtermek szintén a terroir részét képezik. Adam Hannett, aki mára már vezető lepárlómesterré érett, a kész párlatokat hordónként ellenőrzi és házasítja őket, majd újabb hónapokra semleges hordókba kerülnek, hogy megbarátkozzanak egymással és tökéletes állapotban kerüljenek piacra. A közel nyolcvan ember, aki a Bruichladdich sikeréért dolgozik, szoros kapcsolatban áll a végtermékkel, a biogazda a gabonaföldön ugyanúgy a saját sikerének éli meg a whiskyt, mint a lepárlómester. Visszatérve kicsit a viktoriánus gépekre, a nagy részük a mai napig használatban van. Igaz, hogy lassabban dolgoznak, ámde kíméletesebben. Ez is része a finomhangolásnak.
Whiskyjeiket három nagy csoportba sorolják:
1. Bruichladdich sorozat - Unpeated (Tőzegeletlen);
2. Port Charlotte sorozat - Heavily Peated (Erősen tőzegelt);
3. Octomore sorozat - Super Heavily Peated (Szuper erősen tőzegelt, a legfüstösebb whisky a piacon).
Mi most a Bruichladdich sorozat, The Classic Laddie nevezetű tételével foglalkozunk jelen dolgozatunkban. 100% skót árpából készült, a lehető legtermészetesebb módon a régi gépekkel, megőrízvén az islay-i lelket.
Bruichladdich - The Classic Laddie:
Szín: Csillogó arany, séta a napraforgómezőn.
Illat: Meglepően bourbon vaníliás, virágos és fűszeres. Enyhe krémtúró, az alkohol süvítése jelzi, hogy egy zabolázatlanabb itallal lesz dolgunk. Idővel méz és menta sejlik fel.
Íz: Szájban vadul hullámzanak az aromák, mint az islay-i tengerpart hullámtörőjénél a felkorbácsolt tenger. Menta és méz játéka, virágos felhangok. Magasabb alkoholtartalma (50 fok) miatt kifejezetten ajánlható téli whiskynek is. Édes gyümölcsök és tengeri sós fuvallat.
Lecsengés: Hosszú skandináv éjszakák! Kint süvít a hideg tengeri szél, de bent a kandallónál jó idő van. Betakar, mint egy téli paplan. Vad és kedveskedő egyszerre. Nagy szíve van.
Ha létezik kézműves whisky, a Bruichladdich mindenképpen az. Nézzék meg az alábbi kisfilmet Mark Reynier-rel, az újranyitás utáni elnökkel a lepárló életéből.
A következő video pedig a The Classic Laddie-nek szentel néhány percet:
